Eltűntem, nem is kis időre… Nagyon sajnálom, bár nem hiszem hogy bárki pszichiátriára került amiért nem írtam egy ideig 🙂 Az a helyzet, hogy a suli majdnem minden időmet elveszi, ami meg megmarad, azt Ádámmal töltöm. Szerencsére egyszer sikerült összehozni egy programba őt és a vöröskeresztet, ugyanis elkísért arcot festeni és gyerekekkel foglalkozni. Nagyon meglepett, bár már épp ideje volt;)
Tudom hogy nagyon cikis ez a cica-fej, de az volt az igazán kínos mikor ilyen ábrázattal szálltunk fel a buszra! Az emberek valamiért megbámultak minket… nem is értem miért:/
A második dolog amit meg kell említenem, az a Győr-Péri repülőtéren tett látogatásunk 🙂 Már maga az odaút egy élmény volt, na de maga az imitáció…>.< Mindenki elázott a vízsugaraktól, kivéve én, aki a “stewardess” szerepét megkapva gyorsan kirohant a gépből 😀 Kár hogy eloltották a tüzet, a többiek megszárítkozhattak volna…;) A lánglovagok remek és kifogásolhatatlan munkát végeztek, a mentés gyors volt, precíz, nem hiába gyakoroltak rá annyit! Innen is köszi nektek, srácok az áldozatkész munkát!
Btw: Viki kezét legközelebb ne hagyjátok a gépen! 😀
Végül ehhez a részhez egy videó, ami 2:30-tól válik érdekessé 🙂 https://www.youtube.com/watch?v=FjtySku8Hnk&list=UUgLnDl5oRimEkJ0N9j43qkw#t=179
Legutoljára pedig a szentendrei tűzoltóállomás maradt, ahol Szemőkével És Peppuu-val jártam 🙂 A feladatunk az volt, hogy egy régi társasház szerűség 1. emeletén bújjunk el “zárt” ajtók mögé, hogy majd a tűzoltók megmenthessenek minket. Ugyanis azt még nem említettem hogy azon az emeleten egy szobában a parancsnok tüzet gyújt (ellenőrzött körülmények között) hogy a füst valódi legyen. Persze mielőtt bárki hitetlenkedne, minden ablak nyitva volt, és a füstnek először el kellett lepnie a legfelső emeletet mielőtt lejjebb szállt volna, és az sem elhanyagolható hogy kioktattak minket hogyha mégis rosszul lennénk, ne menjünk ki, álljunk az ablak elé vagy feküdjünk le a földre. Mikor megérkeztek a megmentőink, Szemőkére és rám persze rögtön maszkot tettek, hogy azt a kicsi füstöt se lélegezzük be. Peppuu addig a “zavaró tényezőt” játszotta, vagyis nem hagyta hogy a lánglovagok a munkájukat végezzék 😀 vagyis… ezt szerette volna tenni. De szegényről a tűzoltók tudomást sem vettek… Nem hiába, végül is, hölgyeké az elsőbbség;) Majd a mentés után ásványvizet és egy-egy lopott rózsát is kaptunk. Persze ami elmaradhatatlan, bociszemekkel a srácokra nézve megkérdeztem hogy teljesen véletlen nem mehetnénk-e vissza a ninósautóval az állomásra?*-* Nem tudtak nemet mondani… Hát, a szép pofi nem minden, de olykor hatásos;) Szegény Szemőke papagája szerintem azóta is ott várja hogy visszamenjünk érte… Nem érted? Kellett valami amivel összezavarhattuk a megmentőinket:D Szemőkének az eltűnt papagája kellett, én nem mertem benevezni az eltűnt patkányra… Nem akartam sokkolni őket. Majd legközelebb!
- A felgyújtás előtt
- Majd a gyújtás után
- Volt egy kicsi füst:)
Természetesen az itteni srácok is remek munkát végeztek, óhaj, sóhaj, panasz nem volt egy szál sem.
Minél többet imitálok, és minél több emberrel, tűzoltóval, mentővel, katasztrófa-védelmissel, elsősegélynyújtóval találkozom, annál inkább megbízom bennük és annál inkább rájuk bíznám életem. Mellesleg úgy gondolom, hogy mindannyiukat feleslegesen éri annyi atrocitás manapság, Nem ér ki a mentő? Mintha az az ő hibájuk lenne… Oké, vannak a kiégett mentők, (https://youngdreamer.cafeblog.hu/2014/08/28/ket-sztori-roluk-a-kiegett-mentosokrol/) de őket most ne vegyük ide. Szóval, annyian szidják azokat az embereket, akik egyszer majd érte fognak robogni, mert életveszélyben lesz. Kirabolják a mentőautókat, megverik az ápolókat…! Mondjuk, ha így belegondolok, nem is csodálom miért vannak a kiégett mentők. Mi tettük őket azzá. Ha ti is belegondoltok, nektek sem lenne kedvetek “még egy hülye esethez” menni, miután már a 10. részeg alkoholistát vittétek el, mert “haldoklik”. Minden egyes ilyen eset után takarítani, fertőtleníteni az autót… nem lehet kellemes. Te bírnád ezt a munkát? Szilveszterkor, karácsonykor, a szülinapodon, édesanyád szülinapján is dolgozni, 0-24 készenlétben lenni? Akik már olvasnak, vagy ismernek egy ideje, tudják hogy mentőtiszt szeretnék lenni. Magamtól kérdezem, vajon én bírnám ezt a strapát? Őszintén, nem tudom. De meg fogom próbálni, és minden erőmet összeszedem, mindent meg fogok tenni hogy sikerüljön. Talán egyszer lehet, hogy pont ÉRTED fog menni az a mentő, amiben benne vagyok.
Itt az ígért gumikacsa, a szentendrei tűzoltóállomás kerti tavából!
Legyetek rosszak, de szobatiszták, ne felejtsetek el feliratkozni, hogy ti értesülhessetek leghamarabb az új bejegyzésről! Üzenj a bloggernek: várom az ötleteiteket, kívánságaitok hogyan tehetném színesebbé az oldalt. Kövessetek a facebookon, és küldjétek el másoknak is a linket, hogy ők is tudják milyen is imitátornak lenni! Millió puszi: Sztii