Young Dreamer

Sziasztok!

Az interjús-bejegyzés valószínűleg késni fog, mert nekem is suli van, táncórák, edzések, tanulni kell, stb 🙁 De szó sincs arról hogy elfelejtettem volna, ez eszetekbe se jusson! Sajnos a héten csak most jutottam el odáig hogy tudjak egy új bejegyzést írni a szombati Elsősegélynyújtó flashmobról, amire anyukámon kívül a barátját és másodmagamat sikerült elrángatnom 🙂 A flashmob (szerintem) nagyon jól sikerült, még a külföldiek is odajöttek gratulálni, az emberek meghökkent arccal néztek minket és az összeesett embereket, pedig a szervező bemondta hogy ez csak egy bemutató. Nem sokan tudják, de:

Magyarországon évente 26.000 (!) embernek áll le minden előjel nélkül a keringése (hirtelen szívhalál).
Mondok valami biztatót: 80%-uk túlélhetné! Csak meg kéne kezdenie valakinek az újraélesztést… Mondjuk neked… És most jön az elkeserítő statisztika: 2-3% éli valóban túl!

Ezért fontos hogy Te is, és mindenki megtanuljon újraéleszteni, hiszen nem tudhatod ki következik. Gondolj csak bele… Anyukád, nagymamád, nagypapád, apukád, a barátod-barátnőd, vagy egy ismeretlen az utcán. Te is lehetsz szuperhős, sem köpeny, sem szupererő nem kell hozzá! Bőven elég ha tudod mit tegyél stroke, szívleállás, mérgezés, égés, stb esetén. Életet menthetsz! Nézd meg ezt a rövid videót, ami megmutatja mennyire egyszerű, és könnyen elsajátítható az újraélesztés.

Szerintem a képek többet mondanak minden szónál, és feleslegesen koptatom a billentyűket 🙂

Ne felejtsd el, lehet hogy egyszer a szeretteid élete fog veszélyben forogni, és csak TE mentheted meg őket! Tanulj meg elsősegélyt nyújtani, merj újraéleszteni, és LÉGY TE IS HÉTKÖZNAPI HŐS!

A legtöbben tudják, hogy a Vöröskeresztes önkéntesek nem csak elsősegélyt nyújtanak, hanem olyan rendezvényeken ahol gyerekek is vannak, szoktak arcot festeni. Mellesleg teljesen ingyen.

Ma sem volt ez másképp, nem mondom meg hol, melyik programon, kikkel esett ez meg. Maradjon titok, úgy sem lényeges igazán. Elmentünk a megbeszélt helyre, a megbeszélt időpontban, kipakolták az arcfestők a cuccokat, és vártuk a gyereksereget, akik néhány perc eltelte után megjelentek nálunk. Az önkéntesek nagyon szép cicát, hókirálynőt, tigrist, sőt, még egy igazán szemrevaló Hello Kitty-t is festetek a bájos kisgyerekek arcára. Minden szépen és vígan telt, még én is kaptam egy napocskát felhőkkel, én pedig festettem az egyik engem meglátogató barátnőm kezére egy vérdenevért meg egy méhecskét. Szóval nagyon jó hangulatban telt minden, amíg meg nem jelent (gondolom) az egyik szervező, hogy konkurensek vagyunk egy pénzért arcfestő hölgy számára, aki kéri hogy legyünk szívesek abbahagyni az egészet, mert hozzá nem jön senki, miattunk. Megnéztük magunknak a hölgyet, és a ezeket a következtetéseket vontuk le:

– a festékeit nem nevezném a legtisztábbnak és a legjobb minőségűnek

– a fent említett dolog mellé ráadásul hanyag, aszimmetrikus munkát végzett

– ezen felül az árakkal sem voltunk megbékélve

– amíg a gyereket festették, az anyukákra tukmálta rá 2 neves kozmetikai cég termékeit

– nem volt kifejezetten kedves a kisebb gyerekekhez.

Azzal a szöveggel próbálta lágyítani a szívünket, hogy neki a mai bevétele a “lánya egyetemi tandíj-kiegészítése”. Ahha… elhittük. Megfigyeltük, jó esetben körülbelül 10.000 Ft-tal mehetett haza a rendezvény után, és ebből még vonjuk le az asztalának a bérleti díját. Nagyon sajnáltuk a dolgot, mivel nem azért mentünk el a programra, hogy az orvosi szobában mindenki a telefonját nyomkodja, vagy épp egymást kötözzük végtelen unalmunkban. Tudjátok mire jöttem rá? Hogy ebben az esetben, megint a pénz kerekedett felül. Mert mi ingyen csináltuk, ő pedig pénzért, és persze nem őt küldték el, hanem minket, mert mi ingyen voltunk ott. Nem akarok senki lelkébe gázolni, meg nem akarok bunkó, szívtelen sárkánynak tűnni, de nekünk mi közünk van ahhoz hogy a mi jótékonykodási “akciónk” rontja az ő bizniszét? Miért nem lehet értelmesen megbeszélni, és nem egyből a szervezőhöz rohanni kisírt szemekkel hogy “…de a lányom tandíja…”? Brühühü. Ezért nehéz manapság jótékonykodni… Aki ingyen csinálja, azt elküldik hogy a másiknak legyen haszna.

Szóval, elpakoltuk a festékeket, ecseteket, a csillámport és a füzeteket, berendezkedtünk az orvosi szobába, ahol mindannyian fennkölt olvastunk fel a Csongor és Tünde című könyvből, én voltam a személyiségzavaros “mindenki más”. Mert tudjátok:

“A skizofréniával sosem vagy egyedül.”

“Tudtad hogy 2 emberből 1 skizofrén?”

Vavyan Fable