Young Dreamer

A szalagcímet most rövidre és lényegre törőre terveztem, úgy tűnik, sikerült.

Gondolom sokan meg fogjátok kérdezni, mire jó nekem az, hogy reggel 7-kor kelek, negyed 9-kor elindulok a vasútállomásra, ami 30 perc séta, majd 10-kor bejelentkezek rádión, hogy “Balatonszemes jelenti, a szolgálatot megkezdtük”. Este 6-kor pedig “Balatonszemes jelenti a szolgálatot befejeztük”. Közben jött egy lány néhány horzsolt sebbel, őt el kellett látni 🙂 Napi több órát kint töltök a Balaton mellett, utazok, és még csöppet szórakozom is. De miért?

Azért, mert el sem tudja az képzelni, aki nem élt át ilyet, hogy milyen kellemes az anyukával beszélgetni, a pici lányt nyugtatni, hogy nem fog fájni, hogy az emberek bizalommal hozzánk hozzák a gyerekeiket, megbíznak bennünk és abban, hogy tudjuk mit csinálunk. Nagyon jó, nagyon szeretem, jövök jövőre is. A reggeli kelés, a TV Maci, a sok séta ellenére jönni fogok. Még az olyan napokat sem bánom, mikor alig van esetünk, hiszen lehetne. Bármikor becsúszhat egy újraélesztés, egy mentőhívás, egy eltűnt személy a Balatonban. Mindig ugrásra készen kell lennünk, és nem szabad megijedni, bármi történjék is. Ez a folytonos harckészültség nagyon fárasztó tud lenni, de reggel 2 kávé, és minden rendben. Megéri itt lennem, mert jó érzés hogy segíthetek, remek a társaság, kedvesek a csoportvezetők, és nem kötnek minket gúzsba. Ez a szolgálat 90% full komoly szolgálat, és 10% szórakozás. Ez nem egy szabadidős tábor, és mégis évente 300 önkéntes jön az ország minden szegletéből, akik valószínűleg hasonlóan éreznek mint én. Eddig nem hittem el az előző turnustól, hogy nem akarunk majd hazamenni… most már elhiszem mire céloztak.

Ugyanaz a szisztéma, mint egy korábbi bejegyzésemnél. Rajtam a kívül 20 ember ugyanúgy eljött, ugyanúgy felkel, kisétál a vonathoz, utána a strandra, kipakol és vár. Kettőkor úszik egyet, kijön, és vár tovább. Nem, nincs jobb dolgunk, ha választanom kellene, hogy ez, vagy egy shoppingtúra, fagyizás, aqua park, ezt választanám. Miért? Mert ez nekem is jó, a közösségnek is jó. Boldoggá tesz, hogy segíthetek másokon, és még boldogabb vagyok, hogy végre nem vagyok egyedül, még az érzéseimmel sem.

Sziasztok!

Na, itt vagyunk a Balatonon, azon felül Balatonszemesen látunk el szolgálatot péntek óta, ergó ez a harmadik szolgálati napunk, eddig kb 12-15 esetet láttunk el, mentőhívásra nem volt szükség, remek, napsütéses két napot tudhatunk a hátunk mögött. Sajnálom az eddigi eltűnésemet, de olyan “kötött” a beosztás, hogy facebookozni sincs időm. Ismertessünk az eddigi fejleményeket:

1. nap, augusztus 6; szerda.

Megérkeztünk a szálláshelyre, kipakoltunk, igazából semmi érdemleges nem történt, csak kb. 8x kellett aláírnom a nyamvadt papírokat,ééééééés újra kitölteni, mert az én drága édesanyám úgy engedett el, hogy minden papírom rendben van, de a vonaton derüült ki hogy mégsem. Innen is köszi anyu a szervezést 😉

2. nap, augusztus 7; csütörtök.

Ez a nap egy 8 órás X BLS tréningnek volt szentelve, félautomata defibrillátor, ballonos lélegeztetés,kötözések, kommunikáció. Nevetéssel, sok-sok képzett ember oktatásával telt a napunk, meg persze izgalommal, hiszen másnap megkezdtük az első szolgálati napot.

3. nap, augusztus 8; péntek.

Lelkesedéssel vegyes félelemmel vágtunk neki a napnak, hiszen az ember sosem tudhatja mikor jön egy újraélesztés, mentőhívás, komolyabb eset. “Szerencsére” a napunkat 6-8 esettel zártuk, és egy randimeghívással. Az esetek többsége kagylóvágás, horzsolás, belerúgott egy sziklába, ilyenek. Drága társamnak átadva a stafétabotot, én papíroztam, esetnapló, telefonos dokumentáció és társai. Az első szolgálati napot gondoltam feldobom egy kis bűnözéssel, és eszek egy fagyit. Pontosabban, szerettem volna. Akkor épp egyedül voltam, hiszen a drága jó barátom épp elment kávéért. Egy nyamvadt kanál fagyit sikerült ennem, amikor megjelent egy kislány, szegény cigánykerekezés közben elesett és beverte a könyökét. Elláttam, miközben 1-2 máris ellátandó kisgyerek állt körbe, plusz a papírmunka és nem szabad megfeledkeznünk a sérülttel való kommunikációról sem. Nos, aznapra a fagyim elolvadt.

A randimeghívásról bővebben.

Odajött egy srác, olyan felső 24-es lehetett. Fél oldalvást a társam felé fordulva érdeklődött valamiről, miközben én a könyvemet bújtam. Majd félig felém fordul, és közli hogy lenne hozzám egy kérdése, persze, hát ezért vagyunk itt.

– Ti együtt vagytok? – kérdezte.

– Nem -válaszoltam.

– Akkor lenne még egy kérdésem, nem tudom mikor jár le a szolgálatod, és szeretném megkérdezni hogy utána lenne-e kedved eljönni velem iszogatni valamit?

– Sajnos nem, nincs kimenőm, vissza kell mennünk a szállásra -feleltem.

-Mellesleg még nincs 18 éves sem. -szúrta közbe a társam

Ekkor felcsillant a szeme, majd Tomi kicsit lelombozta a kedvét:

– Mellesleg az én felelősségem –húzódott mosolyra a szája

– Hát akkor mindegy, sziasztok! – közölte kikosarazottan, majd elment.

Hát ez egy kicsit lesokkolt… De attól még nagyon jól esett hogy kialvatlanul, kócosan, smink nélkül is randira hívnak 😀 Az első szolgálati napot lezártuk, kijelentkeztünk, mentünk haza, dolgunk végeztével.

4. nap, augusztus 9; szombat.

A napunk kezdete már felvillanyozta a lelkesedésünket és kiakasztotta a cukiságmérőt. Pici totyogós kislány, anyukája és apukája pakolt le 2-3 méterre az asztalunktól. A kislány nagy érdeklődést mutatott a piercingjeim iránt, és ezt ki is fejezte abban, hogy megpróbálta kivenni őket. Tündéri pici lány *-* Második megkezdett szolgálatunkat körülbelül ugyanannyi esettel zártuk, mint az előzőt. Semmi extrém, kivéve hogy az egyenruhaként szolgáló rövidnadrág és trikó vonalain kívül a bőröm szépen lebarnult, viszont a hátam hófehér maradt… Csodálatos. Ahogy az is csodálatos, hogy szerettem volna az előző fagyizást bepótolni, és megpróbálkoztam azzal hogy nyugiban megegyek egyet. Nos, nem jött be. Jelentem, kétszer sem. Bezzeg drága Tamás egyik egy fagyit, elmegy mosdóba, és 20 perc múlva jön a következő sérült. Kapd be, Tomi. A szolgálatról ennyi, térjünk át a szórakozásra 😉

Helyszín: Vöröskereszt ifjúsági szállás, Fonyódliget.

Leadtuk a szolgálati telefont, a CB rádiót, és a táborvezetőnk mondta, hogy aki akar menni pancsolni a Balatonba, az nagyon gyorsan öltözzön át. Nekünk sem kellett több, bikini fel, csobbanás a magyar tengerbe! Labdázások, vízbe dobálás volt a programban, amit mindenki nagyon élvezett, hogy kicsit kiengedhettük a gőzt. A jó kedvnek villámlás és másodfokú viharjelzés vetett véget, vissza a szállásra, vacsora, zuhany, majd egy kis rockzene, beszélgetés és bulihangulat került fel a napirendbe. Táncoltunk is, majd eleredt az eső, égzengés, villámlás kíséretében, úgyhogy a zene, a jókedv beköltözött a szállásra. A VK-sok megoldják hogy éjfél előtt ne kerüljön a lejátszási listára a TV Maci! Táncoltunk, hülyéskedtünk, majd fogmosás és éjfélkor takarodó. Anyám sem hallott még 17 év alatt olyat tőlem, hogy “oké, de mondd gyorsan mert mennék bulizni!” hiányzol, anyu, de vigasztaljon hogy remekül érzem magam.

5. nap, augusztus 10; vasárnap.

A reggel baromi nehezen indult, hulla fáradt vagyok, pedig bennem van már 2 kávé. Hamarosan energiaitalra váltok át. Nos, Balatonszemes jelenti, a szolgálatot megkezdtük! Mindenkinek verőfényes szép napot, aki pedig szemesre érkezik, vigyázzon magára! Ha mégsem, vegye igénybe képzett elsősegélynyújtóink szolgálatait.