Hogy az aluljáróban ne tévedjen el a barátnőjük…
Nah, erről pár szót, később 🙂
A mai napom is nagyrészt a Vöröskereszttel telt, a központi irodájukban adomány-aprópénzt válogattunk perselyekből. Ledöbbentem… oké, hogy válság van, meg minden, de nem volt valami nagy munka szétválogatni és összeszámolni az érméket, a mennyiségük miatt. 10 perselyből összesen 2db kétszázas került elő, talán kicsivel több százas. Maradok annál, hogy “aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”, de akkor is kicsit elkeserítő volt a helyzet, hiszen az a pénz gyermekétkeztetésre lesz felajánlva. Most és itt kérlek meg Titeket, hogyha esetleg egy gyorsétteremben jártok, és megláttok egy Vöröskeresztes adománygyűjtő dobozt, gondoljatok a gyerekekre, akiknek az a pénz megy amit Ti és mások beledobnak. Én ma egy hajléktalannak adtam néhány forintot, amennyi épp nálam volt, és máris jobban éreztem magam. Nem tudom, lehet ez csak az én heppem, de nekem az okoz boldogságot, ha másnak okozhatok boldogságot. Ez az ördögi kör megy ide-oda, főleg ha olyannal vagyok akinek ugyanez a stimulánsa. Én boldoggá teszem őt, és ettől leszek boldog, ő is boldog hogy én boldog vagyok, és így minden napunk mosolygással, nevetéssel és szép emlékekkel lesz telítődve, ami nekem nagyon sokat jelent.
Vissza az aluljáróba…
Elmentem a Vk után megvenni a jegyemet a Balatonra, hiszen holnap után utazok le. Nos, tudni kell rólam hogy nem tájékozódok olyan könnyen… szerintem egy zseb GPS-t kéne magamnál hordanom, még akkor is ha csak a szemetet viszem le. Mindegy, odataláltam, megvettem. Csak én hülye, rossz címre kértem az áfás számlát. Közbe vágó kérdés! Valaki érti a metróknál elhelyezett bérlet és jegyautomatákat? Lehet komolyan én vagyok a hülye, de inkább hagytam a fenébe a képernyő tapizást, és itthon vettem meg a bérletemet, amit a csodálatos hallással megáldott nő nem augusztus 15-re, hanem 14-re adta -.- Nem zavar, mert egy nap ide vagy oda, de én ha már csinálok valamit, akkor rendesen megcsinálom.
Kis visszatekintés (mert velem is történnek rossz dolgok)
Mikor jöttem haza tegnap a ruhaválogatásból, az Örs vezér téren vártam a buszomat. Érdemes tudni, hogy azon a környéken található párhajléktalan, némelyek a rosszabbik fajtából. Megérkezett a buszom, de nem nyitotta ki az ajtókat, mert előtte állt egy másik, és gondolom meg akarta várni amíg elmegy, hogy rendesen be tudjon állni a megállóba. Na, egy hajléktalannak sem kellett több, mindenki leszállt a buszról, mivel az volt a végállomása, de a kedves persona non grata persze felszállt, és nem akart lemászni a buszról… Nos, arra lettem figyelmes, hogy valami vizes-nedves “anyag” folyik végig a vádlimon. Felnéztem, nem esik. Erre egy egyik rejtett erőforrás részegen annyit tudott kinyögni, hogy “bocsi”. Azt hittem menten felordítok, leütöm, belefolyton a pocsolyába… A részeg munkanélküli hajléktalan komolyan leköpte a lábamat!!! Megáll az ész, komolyan. Ilyenkor legyen az ember nyugodt és empatikus. A homeless személyt nem megvárva a buszom kinyitotta az ajtókat, felszálltam, hazajöttem.
De nem törheti le semmi a lelkesedésem és a jó kedvem, még az sem hogy egy fedél nélküli a felesleges nyálának tökéletes élőhely biztosításként a lábszáramat szemelte ki, az sem hogy rossz napra kaptam a bérletem, hogy eltévedtem az aluljáróban, meg hogy majdnem felbuktam a lépcsőn. Hiszen:
“Elesni, koronát igazítani, tovább menni.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: