Reggel hétkor kelés, zuhany, készülődés. Indulok, hogy 2 gyermekotthonnak válogassunk játékokat, ruhákat. Hívnak hogy átértem-e már Budára?
– Figyelj… most mentem át a Duna felett, tehát szerintem igen.
– Akkor jó, szállj le!
– HOL?!
– Margit híd, budai hídfő!
– Jókor szólsz… várj, most jön egy megálló…
*Margit híd, budai hídfő következik* mondja lelkesen az előre felvett hang a buszon.
– Ezek szerint most fogok leszállni.
– Oké, 5 perc és ott vagyok, várj meg!
Várakozok… várakozok. Megpillantok valakit, aki egy katonai támaszpontnak elegendő hellyel szolgáló hátizsákkal közelít felém, majd “viccesen” megszólal:
– Nem hiszem el hogy mindig RÁD kell várni!
A reggeli hangulat megvan -gondoltam, és mentünk a Vöröskereszt egyik budai irodájába, ahol beszélgettünk, mutatott pár képet a “hobbijával” kapcsolatban, majd megjött Barna, elég szép méretű ISUZU terepjáróval, hogy mi majd lepakoljuk róla a zsákokat, majd feltesszük a dobozokat, és rá vissza a zsákokat. Ezzel még semmi gond nem volt! Hogy vigyük le minél hamarabb és egyszerűbben a kartonokat a másodikról?! LIFT! Bepakoltuk szépen a dobozokat. Maaajd közölte, hogy nekem is be kellene férnem oda, mert valakinek meg kell nyomnia a gombot, ő addig lent megvár. Jó… Még úgysem lifteztem együtt kb 15-20 kartondobozzal…
Lepakoltunk, utána fel, és induláás! Útközben megálltunk, a srácok kajáltak a mekiből (pfuj) én addig nyugisan elszívtam a cigimet és ittam egy energiaitalt. Vissza a kocsiba, let’s go!
Megérkeztünk, kapásból 10 embernek bemutatkozás, satöbbi… Jó, ezzel is megvoltam. Leszedtük a ruhás zsákokat (nem vicc, kb 40 zsáknyi ruhát) a padlásról a kiterített ponyvára, majd ott kiszedtük a zsákból, gyerek, nő, férfi részre osztottuk a halmokat, majd ezt a 3 kategóriát külön téli, nyári rendszerezés szerint vissza a zsákokba, vagy felcímkézve dobozokba raktuk.
UGYE MILYEN EGYSZERŰNEK HANGZIK?! HÁT NEM AZ!!!
Rohadt fárasztó ezt csinálni reggel 11-től este 7-ig. Jóó, közben bográcsgulyást ettünk, volt pihiszünet, lazultunk is. De azért ment a munka rendesen, hiszem mi motiválhatja jobban az embert, mint hogy egy jó célért gyűlt össze rajta kívül 5-7 másik ember, és ugyanúgy ezzel tölti az egész vasárnapját, mint hogy bulizzon, aludjon, vagy otthon gépezzen a ventilátor/légkondi mellett? Remek érzés tudni hogy más is ugyanúgy önszántából jött, segít, és igenis szíve ügye hogy az összegyűjtött ruhák, játékok eljussanak a gyermekotthonokba. Az ilyen megmozdulások mind-mind csak jobban ösztökélnek arra, hogy igenis érdemes ezzel foglalkozni, még akkor is ha ma csak 7 ember jött el, mert az a 7 ember is egész nap velem együtt izzadt, pakolt a tűző napon! Közben jól szórakoztunk is, csak úgy repült az idő, és remek embereket ismerhettem meg.
Haza értem, full izzadtan, fáradtan, de mégis energiával telítődve, mert örültem hogy ma volt értelme felkelnem, mert segíthettem másokon. Remélem sosem fog lankadni ez a lelkesedés, másokat is megmozgathatok egy-két jó cél érdekében, és a rossz napjaimon majd esetleg ők, vagy mások fognak motiválni, hogy csinálnom kell, most nem hagyhatom abba, nem mutathatok rossz példát másoknak!
Valaki, aki most olvasod a blogomat, esetleg Téged is érdekel ez a csodálatos közösség, légy Te is Vöröskeresztes önkéntes, hogy Te is segíthess! Mi ezt nem azért csináljuk, mert nincs jobb dolgunk, vagy mert “kötelező”. Hanem azért, mert nekünk ez a fontos. Ha kedvet kaptál, bátran keresd meg a Magyar Vöröskereszt facebook oldalát.
Nagyon motiváló örülök h ennyi lelkesedés árad belőled 🙂