Igazából a kezdősztorim nem olyan nagy szám, mint más gondolná, inkább a merészségem és a véletlenek találkozása, hogy pont azt a 2 ember szemeltem ki magamnak, akiket.
Időpont: 2014. június 21.
Helyszín: Múzeumok Éjszakája, Mentősmúzeum.
Anyámékat sikeresen elrángattam erre a rendezvényre, aminek köszönhetően 180°-os fordulatot vettek a nyári terveim, és mint kiderült, a elkövetkezendő pár éves elképzeléseim is. Ők már menni szerettek volna, de én eltűntem, mert minden áron kérdezősködni akartam valakitől, akinek van tudomása arról, miféle csuda dolgok vannak a múzeumban. Legalább 5 percig néztem két srácot, láthatóan jól elvoltak, beszélgettek, nevettek -gondoltam, ők az én embereim. Minden bátorságom összeszedtem, és megindultam feléjük, közben arra gondoltam, észrevettek, innen már nincs visszaút…
Nagyon kedvesek, viccesek voltak, és mivel az egyik srácnak épp semmi dolga nem akadt, felajánlotta hogy szívesen körbevezet engem a múzeumban. Beszélgettünk, kérdezősködtem a munkájáról, és a számomra megfejthetetlen rendeltetésű eszközökről. Nagyon segítőkész volt, az elkötelezettsége miatt rögtön szimpatikus volt a személyisége, valahogy akkor foganhatott meg bennem a gondolat, hogy ezzel akarok foglalkozni. Megmondta a nevét, és hozzátette hogy ha gondolom, bejelölhetem facebookon. Éltem is az ajánlattal, azóta is rendszeresen beszélünk 🙂 A másik srácnak is megtudtam a nevét, őt is bejelöltem, gondoltam ha ilyen rendes volt, nem bán +1 ismerőst. Szerencse hogy bejelöltem, ugyanis nemrég meginvitált egy vöröskeresztes programra, és szó szerint kijelentette hogy szeretné ha jelen lennék az eseményen.
Így kezdődött el az a folyamat, aminek köszönhetően megalkottam 6 évre előre a terveimet, és megvalósítom, bárki álljon az utamba!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: