Mindenki elkezdi tervezgetni a nyári szünetét, dolgozni fog, elmegy nyaralni, ilyen-olyan csecse bulikba megy. Nekem nem voltak terveim, aggódtam is emiatt, hogy “Jajj, mi lesz velem egész nyáron?”.
Úgy tűnik ettől már nem kell félnem.
A legmelegebb évszak első hónapja még úgy-ahogy elment, pihentem, sokat aludtam, valahogy elfoglaltam magam. Például egy egész falas meglepetést festettem anyukámnak, csak úgy. Aztán kaptam egy üzenetet. Az egyik srác írt nekem, a múzeumok éjszakájáról, érdeklődik van-e kedvem menni a Balatoni Elsősegélynyújtó Szolgálatra. PERSZE! Erre lehet mást válaszolni?! Két helyre is beadtam a jelentkezésem, el is fogadták. Hála neki még az alapfokú elsősegélynyújtó tanfolyamot is elvégeztem, és sikeresen vizsgáztam belőle, így már zöld út volt a szolgálatig.
Elmentem a megbeszélésre, ahol megkaptam a szerződéseket, és átismételtük az elsősegélynyújtás néhány alap pillérét. Milyen meglepő… Ott is megismerkedtem valakivel, stabil oldalfekvésbe tettem és háromszög kendővel felkötöttem a karját >.< Nagyon jól elbeszélgettünk, ő is megtalált a facebookon. Amint hazaértem, megkérdezte, hogy van-e kedvem vele párban lenni a szolgálat ideje alatt. Persze igent mondtam, mert inkább leszek egy olyan emberrel, akivel már találkoztam, mint egy idegennel 🙂
A BESZ-es megbeszélés előtt pár nappal átjött egy régi ismerősöm, mentős, és segített felkészülni az ott rám váró tesztre. Vérzések, tüneteik, kezelésük volt az alap tananyag, amit másnap nagyon jól hasznosítottam. A megbeszélésen hallottakat, és egy másik korrepetitortól tanult dolgoknak a tanfolyamon is meglett a gyümölcse. (Ami annyit takar hogy a tanfolyam végén a saját kezemmel fogtam be a számat, mert a kedves oktatóinknak már elege lett abból hogy én mindent tudok, és szerették volna ha mások is érvényesülnek. Nah… de abba is hagyom az öntelt viselkedést)
Vissza az esnyú tanfolyamra… Valahogy mindenhonnan összeszedek egy nagyon jó ismerőst, de a változatosság kedvéért, most egy lányt, név szerint, Enikőt. Nagyon kedves, humoros, jó fej lány, nem iszik, nem drogozik, nem is cigizik, szóval nekem való társaság. A pénteki sikeres vizsga után az Erzsébet téren üldögéltünk a fűben, beszélgettünk, mint előző két nap is, ugyanott, ugyanígy. Megbeszéltünk hogy egyik este felmászunk a Gellért hegyre, mert milyen csecse a város onnan fentről, fényáradatban. Tegnap este meg is tettük ezt a csodás kirándulást, majd a ledolgozott kalóriákat vissza is vettük egy mekis fagyi formájában.
Remek tegnapi napot zártam, és még 3 nap van, mire indulok a Balatonra, emberi életekért felelni. Juppéé!
